menü ikon

Kokostar kurabiye

Little image

Sokan az ismerőseim és a barátaim közül tudják, hogy részben török vér is csörgedezik az ereimben, hiszen nagypapám török származású volt. Bár igaz, hogy én csak negyed részig vagyok az, de mégis nagyon büszke vagyok rá. Már gyermek koromban is nagyon érdekelt ez a mesébe illő kultúra; az illatos-fűszeres ételeikkel, mézédes süteményeikkel, csípőt megtáncoltató zenéjével, a nagy fürdőikkel és még sorolhatnám. Így bárhova is megyek, büszkén hangoztatom: igen-igen, a látszat csal! A szőke haj és kék szem csak látszat, igazából én egy izzig-vérig "török nő vagyok". Nagyon sok hagyományt ismerek, és egy néhányat be is tartok, amit nagyon remélem hogy a gyermekeim is tovább fognak vinni az életükben. Nagyon sok ételt ismerek, szeretek és még jobban szeretem őket elkészíteni. Tudom-tudom, eddig csak sütemény recepteket írtam le nektek ( és ez a jövőben is így marad) de most pár hét erejéig felrúgom ezt szabályt. Szeretnélek Titeket kicsit bevezetni a török gasztronómia világába, így mostantól hagyományos török ételeket, édességeket, italokat is fogok nektek készíteni. Természetesen a receptek képekkel és családi sztorikkal együtt a blogon megtalálhatóak lesznek. Először egy csokis-kókuszos kekszet szeretnék veletek megismertetni, ami Kokostar kurabiye névre hallgat. Törökországban is nagy kultúrája van a vízipipázásnak. Esténként megtelnek a kis kávézók, a pipából származó füst illatfelhőként járja át a környező kis utcákat. A menta tea gőze táncot jár, miközben a háttérben fület simogató és szívet melengető muzsika szól. Egy-egy korty között jól esik beleharapni a kokostarba. Mint hogy az előbb leírtam, teázás mellé szokták esténként, (főleg Ramadan estéin) ezt az omlós kekszet fogyasztani. Önmagában kicsit száraznak tűnhet, így mindenféleképpen, ( ha nincs is arab vagy török teátok otthon) valamilyen fajta teával vagy esetleg tejjel fogyasszátok. És íme itt a recept, egyenesen a konyhámból:

kezdőlap